Andy Warhol (1928-1987)

Amerikai (USA) mûvész, a pop art legismertebb képviselôje. Tanulmányai elvégzése után 1949-ben telepedett le New Yorkban, ahol reklámgrafikusként dolgozott az ötvenes években. A reklámok, a banális illusztrációk és a sajtófotók forma- és motívumvilágát felhasználva készítette el elsô grafikáit és vászonra szitázott képeit a hatvanas évek elején, amelyeket 1963-tól a Factorynak (Gyárnak) nevezett mûtermében állított elô sorozatban. Az irodaként is funkcionáló Factory az underground kultúra kultikus helyszínévé vált, itt gyûltek össze Warhol "szupersztárjai", akikkel elsô filmjeit készítette, itt mûködött a Velvet Underground rockzenekar, egészen 1968-ig, amikor Warhol - az ellene elkövetett merénylet után - feladta e nyitott életformát. Warhol a hatvanas-hetvenes évek pop és alternatív kultúrájának emblematikus alakjává vált, miként az általa bevezetett mûvészeti elvek és módszerek is (a tömegkultúra, a fogyasztói társadalom termékeinek ikonná emelése; a gépies "termék-elôállítás" mint alkotómódszer; a szerialitás és az egyediség/egyéniség ütköztetése a sztárcsinálás mechanizmusában stb.) mind a mai napig új és új követôkre találnak. Magyarországon 1991-ben volt kiállítása a Mûcsarnokban.

Élete

Andy Warhol az amerikai popkultúra egyik legnagyobb alakja. Andrew Warhola néven született. Szülei, Ondrej és Julia Warhola Szlovákiából vándoroltak be Amerikába. Két idősebb testvére volt, Paul és John. 1934-ben kezdte el az általános iskolát. Tehetséges gyerek volt, de a Vitus tánc nevű betegség miatt fiatalkorában jó időre ágyhoz volt kötve. 1942-ben apja meghalt. Az utolsó kivánsága az volt hogy a család megtakarított pénzét Andrew tanulmányaira fordítsák. Kívánsága teljesült, Andy beiratkozott a Carnegie Institute-ba, és arról álmodozott, hogy kereskedelmi művész lesz.

New York-i kommuna

Andew, miután diplomát szerzett, 1949-ben New Yorkba költözött. Egyik ismerősével, Philip Pearlsteinnel közösen bérelt egy lakást, majd egy kommunában élt. Ez az időszak az absztrakt művészet alkonya volt. Warhola ekkor még csak cipőreklámokat rajzolt, áruházi kirakatokat rendezett, és lapoknak dolgozott. Miután New Yorkba érkezett, nevét Warholáról Andy Warholra változtatta. Egyik barátja így emlékszik az akkori Warholra: "Noha úgy 19 éves lehetett, fiatalabbnak nézett ki. És olyan félénk volt - ritkaságszámba ment, ha egyáltalán megszólalt. A kommunában lakó egyik lány annyira dühös lett rá emiatt, hogy hozzávágott egy tojást. Épp a fején találta." 1950-ben Pearlstein megnősült, Warhol és Philip útjai elváltak. Ezután Warholnak még sok lakótársa volt, de mikor már állandó lakhelyet talált (1952), anyjáért küldetett és vele lakott majdnem anyja élete végéig. Andy első önálló kiállítása 1952-ben volt az Hugo Gallery-ben. 1957-re elég ismert reklámszakember lett ahhoz, hogy neki adják az Art Directors' Club Medalt. Andy munkássága során tökéletesen elsajátította a mechanikus reprodukció eljárásának fortélyait, és maga is kidolgozott saját technikákat. Az 1950-es évek végén már rendszeresen kiállított. 1960-ban újságokból és képregényekből készített festménysorozatot. E munkái kirakatdekorációként jelentek meg az 57. utcai Bonwit Teller áruházban 1961 áprilisában, de egyetlen nagy múltú galéria sem fogadta be. Warhol az egyik barátja tanácsára elkészítette első dollárbankókat és Campbell-féle leveskonzerveket ábrázoló festményeit. Majd Marilyn Monroe eredeti fényképek alapján alkotott portréi következtek. A Campbell-féle leveskonzerveket 1962-ben állították ki Los Angelesben, ősszel pedig a New York-i Stable Galériában nyílt nagysikerű tárlata. A Keleti 47. utcában The Factory (Gyár) néven új műtermet nyitott, és barátai segítségével már tömegesen állította elő selyemszitanyomatos képeit. Műterme megtelt transzvesztitákkal, homoszexuálisokkal, az underground élet domináns egyéniségeivel. Ez a Gyár fénykora: "Ezüstgyárnak" nevezték, mert a fal alufóliával volt borítva. Ez volt Warhol "2. Gyára".

A filmrendező

1963-ban filmezni kezdett. Legtöbb filmje az unalomról szólt. Warhol így nyilatkozott a mozgóképeiről: "Én szeretem az unalmas dolgokat. Az is szórakoztat, ha csak ülök, és kifelé bámulok az ablakon. Csak idő kérdése. Mindig lehet látni embereket, akik folyton az ablakból bámészkodnak. És ha nem az ablakból mozizom, akkor egy üzletben ülök, és onnan figyelem az utcát. A film számomra nem más, mint az időtöltés egyik módja. "

1968 júniusában Andy Warholra rálőtt egy labilis idegzetű fiatal nő, aki Warhol Biciklisfiú című filmjében szerepelt. Az elkövető Valerie Solanas (Mások szerint a Solanis betűzés a helyes változat ám Valerie halálozási okmányain Solanas néven szerepel) volt, a S.C.U.M. (Society for Cutting up Men) alapítója - és egyetlen tagja - aki a tette után pár órával feladta magát a rendőrségen. Warhol életveszélyes állapotba került, az orvosok 50 százalék esélyt adtak neki a túlélésre. Felépült. Warholra jellemző, hogy később mutogatta sérülése nyomait. Továbbra is rengeteget dolgozott. Lelkesen járt társasági összejövetelekre, amelyekről halála után megjelent naplójában, melyet Pat Hackett állított össze, is beszámolt. Egyik fő jövedelemforrása egy német üzletember által folyamatosan rendelt portrésorozat volt. 1981-ben szerepelt a londoni Royal Academy által Új szellemiség a festészetben címmel megrendezett kiállításon. Közös tárlata nyílt Le Roi Neimannel és a fiatal graffitifestővel, Jean Michel Basquiattal. Warhol 59 évesen halt meg egy epehólyagműtét utáni komplikációban a New York-i közkorházban. A Szent János Baptista Katolikus Temetőben van eltemetve a Bethel Parkban, Pittsburghtől délre. A temetésén többek közt Yoko Ono is beszédet mondott.

Andrej Warhola 1914-ben vándorolt ki Pittsburgh-be, és 7 évig dolgozott, hogy Kelet-Szlovákiában maradt feleségének hajójegyet tudjon küldeni. A szinte írástudatlan rutén asszony három gyermeket szült Amerikában, a legkisebbet 1928-ban, akit az apja után Andrew-nak neveztek el. Hogy a család gyenge angoltudása okozta-e, vagy Andrew időnkénti epilepsziás rohamai, nem tudni, mindenesetre a vékonycsontú, törékeny fiú alig vett részt társai játékában, idejének nagyrészét rajzolgatással és a rádió hallgatásával töltötte. 1942-ben, apja halálának évében, rajztehetsége révén művészeti középiskolába iratkozott be, de a gátlásos, pattanásos kamasz csak lassan illeszkedett be társai közé. Iskolai évei alatt a - Bauhaus szellemében - az igényes formát, a mindenkihez szóló művészetet, a hasznosságot tekintette elsődlegesnek, és az alkalmazott grafika érdekelte legjobban. 1949-ben, friss diplomájával, New Yorkba költözött, és a Glamour című divatlapnál kapott munkát. Jelképesnek is tekinthetjük, hogy ekkor változtatta nevét Andrew Warholáról Andy Warholra, mintha csak ezzel akarta volna zaklatott ifjúkorát és beilleszkedési problémáit lezárni. Ettől az időszaktól kezdve azután meglepő tudatossággal készült az üzleti és anyagi sikerre, és finoman kivitelezett rajzaihoz hasonlóan, saját egyéniségét is megtervezte. A kemény elhatározást, eltökéltséget egy naív, őszinte fiatalember képéhez társította , amelyhez egy csipetnyi szexuális kihívást is adagolt. (Erre az időre tehetők első homoszexuális párkapcsolatai is.)

Warhol munkái túllépték a hagyományos kézőművészet kereteit, hiszen a festészeten kívül a rerklámgrafika, a könyvillusztráció, a szobrászat, a filmművészet, a fényképezés, az újságírás, a hanglemezkép- és lapkiadás területén is aktív volt. Ennek az összetett tevékenységnek a színtere 1967-től az általa életre hívott «Factory» (Gyár) lett, Warhol igazi élettere, lakása és műhelye. Itt zajlottak híressé vált performanszai, filmmel, balettel, képzőművészettel kombinált partijai (Chelsea Girl, The Exploding Plastic Inevitable, Velvet Underground), ahol mind az előadók, mind pedig a nézők a kor legismertebb művészei közül kerültek ki.

1968-ban egyik munkatársa rálőtt Andy Warholra, és súlyosan megsebesítette. Ezután Warhol nemcsak testben, de lélekben is megtörve tért vissza napokig tartó kómájából. «Mielőtt lelőttek, addig sokszor úgy gondoltam, hogy csak néha vagyok jelen, és valójában csak TV-n nézem az élet történéseit. Mióta lelőttek, azóta már tudom, hogy sosem voltam jelen, mindig csak TV-n néztem az életet» – nyilatkozta.

1987. február 22. vasárnap délután, New York, Manhattan, Soho. Egy kiállítás megnyitóján hallottuk a hírt: Andy Warhol meghalt. A kiállítóterem gyorsan kiürült. Az emberek telefonhoz rohantak. Művészek, műélvezők, diszkótáncosok, melegek, transzvesztiták, dilinyósok és exhippik, a sikkesek, a nagyon gazdagok, a nagyon-nagyon gazdagok, politikusok, írók, zenészek, színészek, a hírnévre vágyók, a híresek, a progressszívek és a regresszívek fel-alá rohangáltak a városban. Pánik tört ki, vagy valami ahhoz hasonló.
Ki mondja ezután, hogy nagyszerű amit csinálunk, ahogy kinézünk. Kinek mutassuk meg magunkat ezután?
Összetört a tükör

Filmjei

Blow Job (1963)
Eat (1963)
Haircut (1963)
Kiss (1963)
Naomi's Birthday Party (1963)
Sleep (1963)
13 Most Beautiful Women (1964)
Batman Dracula (1964)
Clockwork (1964)
Couch (1964)
Drunk (1964)
Empire (1964)
The End of Dawn (1964)
Lips (1964)
Mario Banana I (1964)
Mario Banana II (1964)
Messy Lives]] (1964)
Naomi and Rufus Kiss (1964)
Tarzan and Jane Regained... Sort of (1964)
The Thirteen Most Beautiful Boys (1964)
Beauty No. 2 (1965)
Bitch (1965)
Camp (1965)
Harlot (1965)
Horse (1965)
Kitchen (1965)
The Life of Juanita Castro (1965)
My Hustler (1965)
Poor Little Rich Girl (1965)
Restaurant (1965)
Space (1965)
Taylor Mead's Ass (1965)
Vinyl (1965)
Screen Test (1965)
Screen Test No. 2 (1965)
Ari and Mario (1966)
Hedy (1966)
Kiss the Boot (1966)
Milk (1966)
Salvador Dalí (1966)
Shower (1966)
Sunset (1966)
Superboy (1966)
The Closet (1966)
Chelsea Girls (1966)
The Beard (1966)
More Milk, Evette (1966)
Outer and Inner Space (1966)
The Velvet Underground and Nico (1966)
The Andy Warhol Story (1967)
Tiger Morse (1967)
**** (film)|**** (1967)
Imitation of Christ (1967)
The Nude Restaurant (1967)
Bike Boy (1967)
I, a Man (1967)
San Diego Surf (1968)
The Loves of Ondine (1968)
Blue Movie (1969)
Lonesome Cowboys (1969)
L'Amour (1972)

Forrás: Wikipédia