Klaus Mann (1906-1949)

Német regény- és drámaíró, publicista. A német emigráns irodalom egyik legfontosabb alakja.

Klaus Heinrich Thomas Mann 1906. november 18-án született Münchenben, Thomas Mann (az író) és Katharina (Katia) Pringsheim (a feminista Hedwig Dohm unokája) második gyermekeként. A szülők házasságából hat gyermek született: Erika (1905-1969), Klaus (1906-1949), Golo, azaz Angelus Gottfried Thomas (1909-1994), Monika (1910-1992), Elisabeth (1918-2002) és Michael (1919-1977).

Thomas Mann nagyon szigorú volt, megkövetelte a fegyelmet. Amikor ő dolgozott, teljes csöndnek kellett lennie a házban, ami kb. napi hat órát tartott. A gyerekek féltek is tőle, de annál jobban szerették anyjukat.
A család nagyon tehetős volt. A gyerekek rendszeresen kaptak irodalmi nevelést. Anyjuk és apjuk rengeteg mesét mondott nekik. Később apjuk minden este felolvasott nekik saját műveiből, és minden vasárnap a nagymama elbeszéléseit kellett hallgatniuk.
Klaus Mann nagy fantáziával rendelkezett. Testvéreinek órákig tudott történeteket mesélni, és amint megtanult írni, verseket, regényeket, balladákat, drámákat vetett papírra.

1916-tól 1922-ig a müncheni Wilhelm Gimnáziumba, majd 1924-ig nővérével, Erikával az odenwaldi internátusba járt. Ezután privát tanároktól vett órákat. Egy idő után azonban ez elmaradt, így nem tette el az érettségit. Az írásra koncentrált és sokat utazott Németországban.

1924 júniusában Mann eljegyezte Pamela Wedekindet, Frank Wedekind író lányát. Pamelát egy évvel azelőtt ismerte meg nagybátyjánál, Heinrich Mann-nál. Szeptemberben Berlinbe költöztek, ahol Klaus színházi kritikusként dolgozott. Ekkor kezdte novelláit újságokban és folyóiratokban publikálni. Az eljegyzést három év múlva felbontották.

1925-ben jelent meg Der fromme Tanz című könyve, amely a német irodalom első homoszexuális regénye. Mann nyíltan felvállalta homoszexualitását, annak ellenére, hogy az a Weimari Köztársaságban büntetendőnek számított.
Apja, Thomas Mann írt erről egy esszét, melyben erősen elítélte a homoszexualitást, holott ő maga is az volt, csak ő titkolta.
Klaus erotikusan túlfűtött, dekadens, de igen szuggesztív korai elbeszélései a német romantika, Rilke és Heinrich Mann hatásáról tanúskodnak.

1925-ben tartották drámája, az Anja und Esther ősbemutatóját Hamburgban, melyben Pamela Wedekind, Erika Mann és a színész Gustaf Gründgens játszottak. A darab nyilvános botrányt váltott ki, mert két nő leszbikus szerelméről szólt.
1925-ben jelent meg Az élet küszöbén (Vor dem Leben) című novellája. Ugyanebben az évben tette első nagyobb körutazását, melynek főbb állomásai Anglia, Párizs, Marseille, Tunézia, Palermo, Nepál és Róma voltak.

1926-ban jelent meg Gyermeknovella (Kindernovelle) című műve.
1927-ben Heute und Morgen. Zur Situation des jungen geistigen Europas címmel utazási tapasztalataiból esszét jelentetett meg.
1927. április 21-én, Lipcsében mutatták be Revue zu Vieren című vígjátékát, melyben szintén Pamela, Erika és Gustaf Gründgens játszottak.
1927-1928-ban nővérével, Erika Mannal nyolc hónapos világkörüli útra ment. Ellátogattak többek között az Amerikai Egyesült Államokba, Japánba, Koreába és a Szovjetunióba is.

1928-tól Mann sokat utazott. Gyakran megfordult Párizsban, ahol megismerkedett Jean Cocteau-val (1889-1963) és André Gide-vel (1869-1951).
1929-ben jelent meg Alexander (Alexander: Roman der Utopie) című regénye. Ugyanebben az évben jelent meg Körbe-körbe (Rundherum) című riportregénye, melyet nővérével, Erika Mannal közösen írt nyolc hónapos világkörüli utazásáról.

Korai műveiben nemzedéke helyét és feladatát kereste a német társadalomban, melyet először a páneurópai gondolatban vélt felfedezni. Ezzel kapcsolatos előadásait az 1931-ben megjelent Útkeresőben (Auf der Suche nach einem Weg) című esszégyűjteményében foglalta össze.
1932-ben jelent meg E kor gyermeke (Kind dieser Zeit) címmel első önéletrajza. Egy évvel később a nemzetiszocialisták hatalomátvétele után Amsterdamon, Zürichen és Prágán keresztül Párizsba emigrált.
A legjelentősebb száműzetésben lévő írók központjába került, amelynek egyik képviselője lett. Következetesen és fáradhatatlanul harcolt a fasizmus ellen. Neve feketelistára került, könyveit elégették.

1933-tól 1935-ig Amsterdamban, a Querido-Kiadónál adta ki a száműzöttek folyóiratát „Die Sammlung” címmel. A lap középpontjában a kultúra és az irodalom állt, mégis egyre inkább a náciellenesek fóruma lett, akik antifasizmusa a szövegekben is tükröződött.
A havilap Gide, Heinrich Mann és Aldous Huxley támogatásával jelent meg. Az újság a második évben a kevés olvasószám miatt megszűnt.

1934-ben Klaus Mannt megfosztották német állampolgárságától. Ebben az évben jelent meg Menekülés Északra (Flucht in den Norden) című regénye.
1934 augusztusában meghívott vendégként részt vett az „Szovjet Írók Első Össz-szövetségi Kongresszus”-án.

1935-ben jelent meg Patetikus szimfónia (Symphonie pathétique) című regénye. A mű Pjotr Iljics Csajkovszkijról szól, melyben olykor ismét felfedezhető a homoszexualitás és a halálvágy.
Klaus Mann többször tartózkodott Budapesten. Naplójában említett több magyar ismerősét vendéglátója, Hatvany Lajos mutatta be neki. Budapesti tartózkodásának benyomásait az emigráns „Pariser Tageblatt” című lap 1935. október 20-ai számában megjelent Október Budapesten című cikkében írta meg.

1936-ban négy hónapra az Amerikai Egyesült Államokba utazott, ahol előadásokat tartott.
1936-ban a Querido-Kiadó gondozásában Amsterdamban jelent meg Mephisto. Egy karrier regénye című műve. Szatirikus kulcsregényének éle a fasizmust kiszolgálók ellen irányult. A karrierregény egy színész „tündökletes” pályafutását írja le, mely időben a húszas évek forrongó, zűrzavaros társadalmi közegéből a Harmadik Birodalom kegyetlenül egyértelmű világába ívelt. A mű tipikus jelenséget ábrázol: a német szellem behódolását a fasizmusnak.
E mű alapján készült 1981-ban Szabó István Mephisto című filmje Klaus Maria Brandauer főszereplésével, mely 1982-ben elnyerte a legjobb nem angol nyelvű filmnek járó Oscar-díjat.

1937-ben Klaus Mann megkapta a csehszlovák állampolgárságot.
1937 május-júniusában heroin-elvonókúrán volt Budapesten. Az író kb. 1930 óta küszködött drogproblémákkal, amikor egy észak-afrikai úton kipróbálta a hasist. 1934-ben szokott rá a heroinra, és ezzel egy időben gyógyszereket is szedett. Nővérével, Erikával közösen drogpartikon vettek részt.
1937 szeptemberében ismét az Egyesült Államokba utazott előadó körútra.

Forrás: E-kultúra