Freddie Mercury (1946-1991)
Freddie Mercury (1946. szeptember 5. – 1991. november 24.) a Queen együttes énekese, az 1970-es, '80-as évek egyik legnagyobb sztárja, és legsikeresebb előadója volt [1][2]. 1971 és 1991 között világhírnévre és vagyonra tett szert, mint az együttes tagja, és 1985-től sikeres szólókarriert is folytatott. Olyan híres Queen slágerek fűződnek a nevéhez, mint a Bohemian Rhapsody, a Somebody to Love, a We Are the Champions és a Crazy Little Thing Called Love. 1991-ben AIDS betegségből származó szövődmények okozták halálát, ami ráirányította a figyelmet erre a betegségre, és az AIDS-es betegek társadalomból való kirekesztettségére.
Származás
A rajongók között gyakran tapasztalható Freddie nemzeti eredetére vonatkozó zavar. Többen úgy vélik, hogy Freddie kaukázusi angol és perzsa ősökkel rendelkezik, vagy csak perzsa, iráni származással. A valóság azonban az, hogy számos zoroasztriánus perzsa menekült el Perzsiából a muszlim invázió elől, és telepedett le Indiában, és több száz év alatt a helyi lakosságba asszimilálódtak. Freddie születési anyakönyve indiaiként hivatkozik rá.
Életrajz
Freddie Mercury eredetileg Farrokh Bulsara néven született a zanzibári Stone Townban, párszi indiai szülők gyermekeként. Szülei Bomi és Jer Bulsara Zanzibárba vándoroltak ki azért, hogy apja megtarthassa pénztárosi munkáját a Brit Kolóniai Hivatalban. Nővérét Kashmirának hívják.
Tanulmányait a Panchgani-i (Satara) (Bombay melletti) St. Peter's boarding school-ban kezdte, ahol először lépett nyilvánosság elé a The Hectics nevű együttesben. Szintén a St. Peter's-ben kapta a Freddie becenevet. Ezután 17 éves koráig a mazagoni (Bombay) St. Mary's High School-ban tanult, majd családjával az 1964-es zanzibári forradalom elől Angliába menekült.
Miközben már a Wreckage nevű együttesben énekelt, 1970-ben megismerkedett az akkor a Smile-ban zenélő Roger Taylorral és Brian May-jel. Mikor azok együttes nélkül maradtak, Freddie beszállt a zenekarba, így indult el a Queen sikersorozata. 1979-ben
A '80-as évek elején New Yorkban és Münchenben élt, meglehetősen kicsapongó életet. Mindkét végéről és középről is égette a gyertyát, a Queen munkáinak szüneteiben féktelen mulatságok központi figurája volt. Legendás bulikat és partykat adott a legfelkapottabb bárokban: egy alkalommal a teljes baráti társaságának repülőt bérelt, és a frissen felfedezett playboy-szigetre, Ibizára repítette őket. Ismert boltok és áruházak nem egyszer zárás után fogadták, hogy vásárlási szenvedélyének hódolhasson. Nem sajnálta a pénzt, a legdrágább pezsgőt és kaviárt, a luxuslakosztályt, a kokaint, a Concorde jegyeket, a drága ajándékokat, a virágokat és bókokat azoktól, akik féktelen életviteléhez társulni vágytak. Barátságával és szerelmével sokan visszaéltek, ezeket a keserű történeteket dalaiban örökítette meg. Első szólólemeze Mr. Bad Guy címmel, 1985-ben jelent meg, és egy excentrikus, túlfűtött, érzelmes világsztár önéletrajzának, egyúttal egy korszak lezárásának tekinthető.
Londonban vásárolt villájának felújítása 1985-re készült el: a Japánban készült fabútorok, a Sotheby's aukcióin hozzáértéssel megszerzett képek és kárpitok, a koi pontyokkal ékesített japánkert, a drága porcelánok, számos macska és egyéb viktoriánus kellék között egy nyugodtabb életet kezdhetett. Freddie Mercury szobra Montreux-ben (a fentebb látható koncertképről lett mintázva)
1987-ben duettet énekelt Montserrat Caballéval: Barcelona című daluk a közelgő spanyol nyári olimpia hivatalos dala lett. Hasonló című operalemezükön Freddie Mercury méltó tenorpartnere volt a világ egyik legünnepeltebb dívájának.
1988 után szinte alig mutatkozott a nyilvánosság előtt. A lesifotósok képein egyre soványabb; a szakállas Freddie Mercury egészségi állapotával kapcsolatos találgatások szinte folyamatossá váltak. Ritka nyilvános szereplései alkalmával az egykori party-sztár visszahúzódó főnemes benyomását keltette. Ugyanakkor folyamatosan és fantasztikus lendülettel dolgozott a Queen svájci és londoni stúdiójában, melyek eredményeként a zenekar 1989-ben és 1991-ben is új albummal jelentkezett. 1991 őszén, soványan és betegen már azzal a tudattal énekelte szalagra a Queen drámai dalait, hogy azokat a közönség már csak a halála után fogja hallani.
1991. november 23-án közleményben tudatta a világgal, hogy AIDS betegségben szenved. [5] A háza előtt fotósok és operatőrök százai gyűltek össze – a tömeget a rendőrség tartotta féken. Másnap, 1991. november 24-én, vasárnap este aludt el örökre. Két nappal később, zárt körű zoroasztriánus temetésen vettek búcsút tőle. Fekete koporsóját egyetlen szál vörös rózsa díszítette, útját Aretha Franklin dala kísérte. Hamvait máig ismeretlen helyre szállították. A Genfi-tó partján álló szobra és londoni háza egyaránt a rajongók zarándokhelye.
Zenei stílusa
Mercury a Queen együttes zeneiségének egyik fő alakítója volt, olyan stílusbeli alapműveket szerzett, mint a progresszív rock Bohemian Rhapsody, a gospel Somebody to Love, a stadion rock We Are the Champions, a lírai It's a Hard Life, vagy a speed metal Princes of the Universe. A Greatest Hits válogatáslemezen szereplő dalok több mint felét ő írta. Többnyire zongorán szerezte a műveit, de volt kivétel is, például a Crazy Little Thing Called Love, melynek kedvéért pár akkordot megtanult akusztikus gitáron játszani.
Kifejezetten kedvelte a vaudeville zenéket, a Queen korai korszakában nem egy ilyen dalt írt (Killer Queen, Bring Back That Leroy Brown).
Larry Lurex 1973-ban, a legelső Queen album megjelenése előtt Mercury Larry Lurex néven adta ki az I Can Hear the Music című Beach Boys feldolgozást. A névhasonlóság Gary Glitteréhez nem véletlen, a dal az akkoriban már divatjamúlt glitter rock hagyományokat elevenítette fel. A kislemez bukás volt, bár napjainkban gyűjtők körében nagy értéknek örvend egy-egy eredeti példány.
Szóló albumok
Szólókarrierjére nem jellemzők az ilyen nagyívű művek, első eredeti stúdióalbuma, a Mr. Bad Guy a funk és az R&B jegyében született (akárcsak az 1980-as The Game Queen album). A Queenhez képest szokatlanul könnyed a stílusa, már-már feltűnőleg popos, legtöbb helyen például gitár helyett egyszerű szintetizátor kíséri az énekest.
Ezt támasztja alá több nyilatkozata is: „Számomra a Queen dalai olyasvalamik, mint egy papírzsebkendő”. „ John Lennon írhatott üzenetes dalokat. Stevie Wonder is. De ők ebben a szellemben is éltek. Esetükben biztos lehetett a hallgató, hogy azt és úgy gondolják, ahogy egy-egy békedal szövegében énekelték. Én más típus vagyok. Én jópofa dalokat írok, kellemes dallammal, s ez minden. Aztán írok egy másikat, s így tovább.”
Az opera iránti rajongását már a Bohemian Rhapsody is jelezte, majd az 1988-as második eredeti stúdióalbumát, a Barcelonát teljes egészében ennek a stílusnak szentelte. A mű fogadtatása vegyes volt, egyesek szerint ez „az első és eddig egyetlen lemez, amely valóságos értelmet ad annak, hogy operaénekes és rocksztár közösen ad elő valamit”, bírálói szerint stílusidegen mind az operától, mind a könnyűzenétől.
Forrás: Wikipédia
In memoriam Freddie Mercury
Szex, Aids, Rock’n’Roll
l99l november 25-én a brit lapok „AIDS killed the Kign of Rock”, „The King of Queen Is Dead”, „Rockstar Freddie Died” címekkel jelentek meg, hírűl adva,hogy Freddie Mercury, a Queen énekese, frontembere, a műfaj egyik legnépszerűbb figurája nincs többé.
A hír világszerte sokkolta a rajongókat, és a médiában - mint a legnagyobb sztárok esetében - Freddie Mercury halála alkalmából is külön műsorokat szenteltek a sztár emlékének, s a Queen fennállása 2o éves történetének.
A rádióállomások megszakítás nélkül játszották a zenekar legnagyobb slágereit - Bohemian Raphsody,Radio Ga.-Ga, - a tv-csatornákon külön műsorokban emlékeztek meg a világ egyik legismertebb és legnépszerűbb szórakoztató művészének a haláláról, amellyel kapcsolatban - bármennyire is baljóslatú volt a hír - egyik műsor sem felejtette el megemlíteni, hogy a rocksztár halálát az AIDS okozta.
A 13. AIDS-teszt pozitív
Freddie Mercury akkor még feltételezett AIDS-es megbetegedésével kapcsolatban az első hírek l987-ben jelentek meg a különböző újságokban. Közvetlenül ezt megelőzően Mercurynak két volt barátja - pontosabban szeretője - is AIDS-ben halt meg, ezért a rocksztár ismételten alávetette magát az AIDS-tesztnek.
Freddie-nek az előző években - becslések szerint - legalább l00 férfival volt alkalmi kapcsolata, ezért a nyolcvanas évek közepétől kezdve rendszeresen elvégeztette az AIDS-tesztet, amelyek a korábbi években rendre negatívnak bizonyultak.
Freddie a halálos ítéletéről az újabb AIDS-teszt elvégzése alkalmából értesült, amikor orvosai közölték vele, hogy a l3. tesztje HIV pozitívnak bizonyult. Freddie megdöbbenéssel fogadta a hírt, de úgy döntött, hogy a legszűkebb és legbizalmasabb baráti körén kivül senkinek nem szól az eredményről, így kollégái, s a Queen tagjai és évekig gyanútlanul dolgoztak együtt az énekessel.
Freddie félt, hogy társai nem értik meg a helyzetet, s ez a pályafutása csúcsánjáró zenekar azonnali végét jelentette volna. Neki pedig még nagy tervei, megvalósulatlan álmai voltak.Mégha a további turnézás lehetetlenné is vált, szeretett volna néhány albumot elkészíteni. 1989-ben így született meg a Miracle, l99l-ben pedig az Innuendo.
Freddie sokáig kettős játékot űzött a rajongókkal és a média szereplőivel is.A nyilvánosságnak szánt arca markáns férfias, macho jellegű volt, s ezt a szerepet igyekezett nőismerőseinek felvonultatásával is megerősíteni.
Egy londoni bérlakásban sokáig együtt élt Mary Austinnal, majd bensőséges viszonyt alakított ki Barbara Valentin német színésznővel, aki szerepelt a Queen videóiban is,s Freddie mindig hozzá utazott el Münchenbe,ha kikapcsolódásra, megértésre vágyott. Az évek múlásával ezért lett a bajor főváros valóságos második otthona, s ideális álcázóhely, ami Freddie igazi énjét volt hivatva elfedni.
Mercury közvetlen környezetében ugyanis nagyon jól tudták, hogy a látszat mennyire csalóka, s valójában nem a szép lányokat, hanem a szép fiúkat kedveli. Mégpedig felettébb, hatalmas szexuális étvággyal,olykor fékevesztett élvezettel.
A Queen ekkoriban már kvázi együttes volt, a tagok egy-egy dal vagy lemez felvételére összejöttek, de a zenekar tagjai egymástól távol, külön utakon jártak.Igy Mercury is külön baráti kört hozott létre, amelynek egykori szerelmei és örök barátja éppúgy tagjai volt,mint a a háza személyzetéhez tartozó „Phoebe” és „Joe”, vagy alkalmi és állandó ismerősei, mint Jim Hutton és Paul Prentet. Freddie nekik, valamint Jim Beachnek,a Queen menedzserének mondta csak el a vizsgálatok eredményét, maximális titoktartást és megértést kérve tőlük.
A londoni házban ettől kezdve nem eshetett szó a betegségről, Freddie maga sem olvasni,sem beszélni nem volt hajlandó a betegségéről, s amikor a televizióban olyan műsort látott, amiben az AIDS-ről esett szó, azonnal átkapcsolt egy másik csatornára.
Utólag azt kell mondani, hogy már akkor, l987-ben nyilvánvaló jelei mutatkoztak Mercury betegségének.A rocksztár l987-ben - német barátnője és egykori szerelme, Barbara Valentin társaságában utolsó alkalommal látogatott el Ausztriába. Öt napot szánt a kirándulásra,de már ekkor el kellett tüntetnie, minden egyes nyilvános megjelenése alkalmával a Kaposi-szarkóma jól látható tüneteit.Eleinte minden egyes alkalommal vastag sminket tett fel az arcára, a kezére,s bőrfelületének egyéb látható részeire,majd barátja,Hutton javaslatára szakállt növesztett.
A betegség első tünetei után a fájdalmak is hamarosan jelentkeztek.Mindenekelőtt a jobb lábában érzett olykor kibírhatatlan fájdalmat.Ezt a lábát l984-ben egy hannoveri koncerten eltörte, s a kór pontosan a törés helyén támadta meg leginkább.Ennek következményeként az idő múlásával egyre nehezebbé vált a járása, később pedig már csak vonszolta magát.Ennek ellenére az utolsó pillanatig elutasította a járógépet.
A Queen tagjainak beavatása
A Queen tagjait l989 május 22-én egy vacsorán avatta be Freddie a szörnyű titokba.
l99l májusában a Headlong című kislemezhez készült videón már nagyon jól észrevehetőek voltak a betegség külső jegyei. Mercury ekkorra már nagyon lefogyott, arca beesett, bőre egészségtelenül sápadt, pergamenszerű volt.
De még mindig reménykedett valami csodában.Erre utalt, hogy új lakást vett Svájcban, Montreux-ban, majd a Christie’s árverésén l60000 fontért megszerezte Tissot Kathleen Newton arcképe című festményét, amely a festő szeretőjét ábrázolta, hogy ezzel ékesítse páratlan gyűjteményét.
l99l nyarára azonban tovább rosszabbodott az állapota, s ezért a bal válla alatt egy katétert helyeztek föl az orvosok, amelyen keresztül intravénásan kapta a gyógyszereket. Ezen a nyáron készültek róla az utolsó fotók a háza kertjében.
Augusztusban újabb rossz hírt kapott, ekkor értesült róla,hogy egykori szerelme,a Queen volt menedzsere, Paul Prenter is meghalt AIDS-ben. A hír Mercury-t rendkivüli mértékben megviselte, tudta, érezte, hogy a kaszás már körülötte ólálkodik.
l99l szeptember 5-én Mary Austrin és Dave Clark és mások társaságában még „ünnepelte” a 45. születésnapját, de ez az ünnepség már nyomokban sem emlékeztetett a régi nagy Mercury-parádékra.
l99l októberében jelent meg a The Show Must Go On/Keep Yourself Alive című kislemez, s a dalcímekkel kapcsolatosan Mercury betegségével összekapcsolt spekulációk jelentek meg a sajtóban, amit a Queen részéről hivatalosan nem erősítettek meg,de nem is cáfoltak.
Az utolsó vele készült kislemez a These Are The Days Of Our Lives volt, amelynek B oldalára a Bohemian Rhapsody-t tették fel.Ez a kislemez nem sokkal Freddie halála előtt jelent meg.
Az utolsó órák
Mercury 199l októberében utazott el magánrepülőgépével utoljára Montreux-be, a La Tourelle házba. Négy nappal az elutazás előtt értesült róla, hogy legutolsó szerelmének, Jim Huttonnak a második AIDS-tesztje is pozitív.Búcsúzni érkezett mindattól, ami az előző évtizedben élete fontos részét alkotta. Itt és ekkor határozta el, hogy nem szedi tovább a gyógyszereket, feladja a küzdelmet a kórral, inkább meghal.Ettől kezdve a napokat többnyire pólóban és boxershortban,az ágyon fekve töltötte,s háziorvosán, Dr Atkinsonon kivül még további öt specialista felügyelte az egyre romló állapotát.
Mercury ekkor már csak aludt, vagy a tévét nézte.Mary Austin és Dave Clark mindennap meglátogatta, de Freddie már alig tudott kommunikálni velük.Vendégei csak ültek az ágya mellett, fogták a kezét és sírtak, vagy megpróbáltak vigasztaló szavakkal enyhíteni a kínjait.
Bár hivatalosan szinte az utolsó pillanatig nem jelentették be, Mercury halála előtt tíz nappal az ujságirók, fotósok, televiziósok, rádiósok, a brit média képviselői már ott állomásoztak Freddie háza, a Logan Place l előtt. „Borzasztó rémhírekre” hivatkozva szerették volna Mercury-t lefotózni, megszólaltani, de a háziak senkit nem engedtek be a kapun.Volt olyan nap, hogy a bentiek 7o fotóst számoltak össze, akik mind arra várakoztak,hogy végre történjék valami, s le ne maradjanak a szenzációról. Volt köztük, aki már napok óta táborozott összevissza rendetlenségben az utcán.Ők voltak okolhatók azért a könnyebb balesetért is, amely Roger Taylor,a zenekar dobosának utolsó látogatása alkalmával történt, amikor a helyszínre érkező zenészt a vakuk villanásai teljesen elvakították, s kocsijával nekiütközött az egyik ott parkoló rendőrautónak.
A háziak az utolsó pillanatig elhárították a kérdéseket, de amikor a Daily Mirror tulajdonosát,Robert Maxvellt a Kanari -szigeteknél holtan találták meg a tengerben,a Mirror munkatársának faggatozására - Hogy van ma Freddie? - a ház egyik alkalmazottja mégis válaszolt, s közölte: - Jobban,mint Maxvell!
Freddie kérésének megfelelően, a sztár hálószobájából hozzátartozói nem csináltak kórtermet.Csupán egy vértranzfúzióhoz szükséges állványt helyeztek el az ágya mellett.,egyébként minden a megszokott mederben folyt. Mercury életének utolsó napjaiban már nem tudott szilárd táplálékot magához venni, csupán gyümölcsöket és gyümölcsleveket fogyasztott. Az ő állapotában a tisztálkodás is komoly problémát jelentett volna számára, ezért rendszeresen lemosdatták. Freddie eleinte még beszélt néhány mondatot a vele foglalkozókkal, kérdezett, kívánságai voltak, aztán mindinkább elnémult, csak feküdt és nézelődött, végül teljesen apatikussá vált, már a körülötte zajló események sem érdekelték.Egyedül már semmire nem volt képes, nem tudta mozgatni irányítani az izmait, nem volt ereje nyelni,beszélni, hatalmas erőfeszítésre és koncentrációra volt szüksége, ha egy egy mozdulatot akart tenni, vagy egy mondatot akart mondani.
Néhány nappal a halála előtt utoljára még látni akarta a festményeit,a porcellánjait,a gyűjteményeit. Barátai ölben vitték le a ház földszintjére.Akik szemtanúi voltak a jelenetnek, később azt állították, hogy ekkor Freddie elégedettnek és boldognak látszott.
Amikor már közeledett a vég, november 22-én Jim Beach, a zenekar menedzsere is eljött a házba, hogy megbeszéljék Freddie-vel és a környezetével az AIDS-szel kapcsolatos sajtóközlemény szövegét, amelyet most már ki kellett adni a rémmesék, pletykák elolaszlatására. Az, hogy Freddie, aki mindvégig titkolta a betegségét, hozzájárult-e egy ilyen közlemény kiadásához, egyáltalán képes volt-e még felfogni a körülötte történő dolgokat ,titok.
Mindenesetre másnap Roxy Meade szóvívő bejelentette, hogy a sztár HIV-pozitív. A bejelentést követően a ház előtt újságirók, riporterek százai jelentek meg, hogy a néhány soros közleménynél többet is megtudjanak, de a Logan Place ajtajai zárva maradtak. S miközben az újságirók kint az esőben, virrasztva várták a híreket, bent a házban a bársonytakaróval borított ágyon, amelyről korábban büszkén azt nyilatkozta, hogy akár hatan is kényelmesen elférnének rajta, Freddie Mercury haldoklott.
November 24-én hajnali háromkor ráadásul csaknem megfulladt egy mangótól Barátai megpróbáltak megetetni vele az összevágott gyümölcsöt,de egy darab megakadt a torkán, amit úgy kellett kézzel kipiszkálni a nyelőcsőből. Élete utolsó óráiban utolsószerelme, a szintén beteg Jim Hutton volt mellette.
Freddie ekkor már alig adott életjeleket.Utoljára reggel hatkor jelezte - Pee! Pee!-,hogy szeretne kimenni az illemhelyre. Jim Hutton vitte ki a WC-re,de visszafelé ismét csaknem fatális baleset történt. Amikor Hutton le akarta fektetni az ágyra, rossz mozdulatot tett,aminek következtében eltörte Freddie egyik bordáját Egy nagy reccsenés hallatszott, s a törött borda olyan hangot hallatott,mintha egy száraz faág tört volna el. Freddie fájdalmasan felüvöltött és vonaglani kezdett kínjában, de a közelben lévő Dr. Gordon Atkinson, a háziorvosa azonnal egy morfium injekciót adott be neki.Tudta ugyan, hogy Freddie allergiás a morfiumra, de ekkor ez már nem számított, fontosabb volt,hogy ne érezze a rátörő iszonyú fájdalmakat.Dr Atkinson már korábban közölte Freddie környezetével, hogy megítélése szerint Mercury legfeljebb keddig /26-ig/ élhet, e ennek is nagyon kicsi a valószínűsége.
November 24-én délután utoljára jött el a házhoz Elton John, aki úgy parkolt le a kocsijával, hogy távoltartsa a riportereket a kapubejárattól. Freddie ekkor már láthatóan a halálán volt.Ugy tűnt, hogy még tudja, érzékeli, mi történik körülötte, de már nem tud reagálni az eseményekre.Valószínűleg még hallotta a hozzá intézett szavakat, de már a szemével sem tudta jelezni, hogy megérti, amit mondanak neki. Merev tekintettel, kinyújtva mozdulatlanul feküdt az ágyon. Dave Clark ült ekkor is az ágya mellett és simogatta a kezét. Aztán Hutton Freddie egyik kedvenc macskáját is az ágy szélére rakta, s az állat bundájára tette Freddie kezét, hogy még egyszer megsimogassa a macska hátát.
l8.3o-kor ismét nagy erőfeszítésébe került, hogy tudassa Huttonnal, aki az ágya mellett leste a kívánságait, hogy ki kell mennie a WC-re.Hutton a délelőtt történteket figyelembe véve nem akarta egyedül támogatni a barátját, ezért lerohant a földszintre segítségért.De mire visszaértek, késő volt, Mercury ágyneműje csupa víz lett, a sztár már nem uralta az anyagcseréjét. Dave Clark észre sem vette, hogy a barátja bevizelt.Személyi gondozója, Peter Freestone és Hutton cserélte le alóla az ágyneműt, s amig friss pólót és nadrágot adtak rá, megkérték Clarkot, hogy hagyja el a szobát. .Miközben Hutton megpróbálta felhúzni a ruhákat,utoljára érezte, hogy Mercury mintha emelni szeretné a lábát...mintha segíteni akarna, de aztán erőtlenül visszahanyatlott az ágyra. Tekintette megmerevedett, izmai elernyedtek. Halott volt. Mercury megelégedett és nyugodt arckifejezéssel feküdt az ágyon.Hutton, amikor ránézett barátjára, nagy megkönnyebbülést érzett, mert tudta, hogy Mercury nem érzi többé a fájdalmakat.Ránézett az órára, a mutatók l8 óra 48 percet mutattak...
Hutton azonnal kiáltott a személyzetért, Phoebe-ért, Joe-ért, az orvosért.Dave Clark az ajtóból jött vissza. A szobába rohanó Joe egy tükörrel még megnézte, esetleg lélegzik-e,de Mercury már nem adott semmilyen életjelt.Szívverése leállt, pulzusát nem lehetett kitapintani.
Freddie Mercury-t kinyújtoztatták az ágyon, karját a mellén keresztbe tették, egy kis teddymackót helyeztek az ölébe, s gyertyákat gyújtottak.Előszőr Mary Austinnak telefonáltak, aztán felhívták a kocsijában Dr Atkinsont, aki azonnal visszafordult az esti forgalomban. Mary Austin azonnal felhívta Freddie szüleit a vidéki házukban, akik hamarosan útnak indultak, s még késő este megérkeztek,hogy elbúcsúztassák fiúkat a kensingtoni házban.
A temetés
Freddie - halála esetére - már előre intézkedett,hogy mit kell tennie a hozzátartozóinak.A holttestet ezért a lehető leggyorsabban elszállították a háztól.A halottszállító éjféltájban érkezett meg, az ágyról a holttestet átemelték egy pompázatos tölgyfakoporsóba és ismeretlen helyre, London nyugati részébe a Ladbroke Grove kápolnába szállították
A halálhír éjfél után húsz perccel jutott a sajtó tudomására.A rendőrségnek azonban sikerült megakadályoznia, hogy a helyszínre érkező újságirók megakadályozzák a koporsó elszállítását.
A rajongók is percek alatt tudomást szereztek a halálhírről, s már az éjszaka folyamán megkezdődött a virrasztás a Garden Lodge előtt.Virágcsokrok, koszorúk százait hozták, gyertyát gyújtottak, énekeltek,vagy néma csendben gyászoltak.A háziak, amikor már mindent elborítottak a virágok, időnként bevitték a kertbe a csokrokat és a koszorúkat.
Freddie Mercury holttestét l99l november 27-én hamvasztották el a Harrod Road-i krematóriumban. A temetésre Freddie Mercury elképzelései és kívánsága, az ősi zoroaszter vallás szertartása szerint került sor. Mercury ragaszkodott ahhoz, hogy a gyászszertartásra csak szűk körben kerülhet sor, a sírnál csak a család tagjai,valamint a legszűkebb baráti kör tagjai lehetnek jelen.
Nem sokkal kilenc óra után a hideg télies reggelen a koporsót szállító fekete Rolls Royce befordult a temető kapuján.Öt, fekete Daimler-Benz halottaskocsi követte, amelyek a virágokat, koszorúkat, részvétnyilvánító leveleket és táviratokat vitték.Mögöttük hajtott az a hét Mercedes Limousine-ból álló konvoj, amelyben a gyászolók ültek. Az elsőben Mary Austin és Dave Clark, a másodikban Jim Beach,a harmadikban pedig Joe, Phoebe és Jim Hutton,mint a legközelebbi ismerősök és barátok.
Mercury tölgyfakoporsóját fehér szaténlepellel takarták le, egy szál vörösrózsával diszítették az imaházban. A katafaltot Zarahusztra fehér leplekbe és süvegekbe öltözött papjai vették körül, ősi imádságokat mormolva Ahura Mazda istenhez, a Bölcs Úrhoz könyörögtek a halott lelki üdvéért.A 25 perces szertartás az ősi avesztán nyelven zajlott, a papok csak akkor szólaltak meg angolul, amikor a negyven gyászolót felállásra vagy leülésre szólították fel
A szertartásban szerepet kapott a rockzene is. Amig a koporsót a ravatalozóba vitték, Mercury kedvenc énekesnőjének, Aretha Franklinnek a Precious Lord,Take My Hand című gospelje szólt, majd a You’ve Got A Friend című dal következett.
Amikor pedig a koporsó mellett a gyászolók is felsorakoztak, Freddie másik szenvedélyére emlékezve Verdi egyik operájából csendült fel egy részlet.
A gyászszertartáson megjelentek a Queen tagjai, továbbá Elton John is.Koszorút küldött David Bowie, a U2, Gary Glitter, Boy George, George Michael. Nemcsak a rajongók, de a rockvilág nagyjai is tudták, ki távozott körükből.
Béke legyen veled Freddie!
Sebők János
Peter Freestone és Freddie Mercury
Forrás: Zene.net |