Oscar Wilde: A readingi fegyh�z ballad�ja

Sk�rl�tsz�nû fegyverkab�t
Nincs rajta, mint elõbb,
Mert v�r �s bor csorgott kez�n,
�gy is fogt�k el õt,
Az �gy�ban gyilkolta meg,
Kit szeretett, a nõt.

Fegyencek k�zt j�rt, sz�rke-rossz
Dar�cruh�t kapott;
Fej�be kis sportsipka volt
S ment f�rg�n, v�gan ott;
De nem l�ttam embert, ki igy
B�multa a napot.

Nem l�ttam m�g embert, ki �gy
N�zett ama darab
K�k s�torrongyra, melyet itt
�gboltnak h�v a rab
S minden felhõre, mely ez�st
Vitorl�val halad.

M�s szenvedõkkel j�rtam �n
Az udvar m�s k�rit;
T�prengtem �p, mi�rt lehet,
Mit tett e bûn�s itt
S m�g�ttem �gy sz�lt valaki?
"Ezt itt ni felk�tik."

J�zus! Forgott az udvar is,
Azt hittem, elesem,
Mint izz� �rc-sisak az �g
Kigyulladt sebesen;
S nem f�jt, mi eddig f�jt bel�l,
A lelkem sebe sem.

Csak most tudtam, m�rt sietett
Oly l�zzal ez az egy,
M�rt n�zte a m�gly�s napot,
M�rt volt arc�n a jegy;
Meg�lte azt, kit szeretett
S most majd ut�na megy.

*

De mind meg�lj�k kedves�nk,
B�rhogy csûrd �s csavard,
Egyik vill�ml� szemmel �l,
M�s l�gyan ny�jtva kart,
A gy�va fegyvere a cs�k,
A b�tor� a kard!

Sok akkor �l, hogy ifj� m�g,
Sok õszen, v�nen �s
A M�mor is fojt, az Arany,
Mind k�jes cselvet�s:
De ki irgalmas, k�ssel �l,
Mert leggyorsabb a k�s.

Ez hosszan, az kurt�n szeret,
Ad-vesz s az �let�;
Ez s�r, hogy megteszi, amaz
Nem is tekint fel�:
Mert mind meg�lj�k kedves�nk
S nem mind halunk bel�.

�s az ilyen sz�gyenhal�lt
Nem is hal, nem bizony
Zsebkendõ nincs szem�n, hurok
Nem fojtja k�b�t�n,
Nem r�ntja l�b�t a prib�k
Elõre a bit�n.

*

S ez n�ma õrei k�z�tt
Lassan nem senyved el;
Nem õrzik folyton õt, ha s�r
S Istenhez esdekel;
Nem õrzik, hogy rab-�let�t
Csalf�n ne csenje el.

R�mes reggelre nem riad,
Hogy j�nnek �rte m�r,
A Pap feh�rbe didereg,
A B�r� zordan �ll
�jsz�n pal�st az Igazgat�n
S az arc�n s�rga Hal�l.

Nem �lt kapkodva rabruh�t,
M�g lelk�t marja a l�ng,
Nem n�zi durva Doktor õt,
Amint idegje r�ng,
Zseb�r�j�val, mely zuhog,
P�r�lycsap�s gyan�nt.

Nem p�rzs�li f�l karcol�
Tork�t a szomjus�g.
Ha kesztyûsen j�n a bak�
A n�ma kapun �t
S h�rmas sz�jjal megsz�nteti
Szomj�t meg a tus�t.

Nem hallja a Halotti Im�t
Fõhajtva, mereven,
M�g borzalommal ocsudik,
Hogy hisz m�g eleven,
Kopors�j�t se l�tja k�nn
A vad vesztõhelyen.

Nem n�zi az �vegtetõt,
Mint annyi-annyi m�s:
Nem mond im�t, hogy gyors legyen
A v�gsõ-b�s csap�s;
Nem �rzi, hogy cs�kolja meg
Az arc�t Kajaf�s.

Hat h�tig s�t�lt õ vel�nk,
Dar�cruh�t kapott:
Fej�be kis sportsipka volt
S ment f�rg�n, v�gan ott,
De nem l�ttam embert, ki �gy
B�multa a napot.

Nem l�ttam m�g embert, ki �gy
N�zett ama darab
K�k s�torrongyra, melyet itt
�gboltnak h�v a rab
S minden felhõre, mely fodor
Feh�r gyolccsal halad.

Nem is t�rdelte a kez�t,
Mint b�rgy� vakmerõ,
Ki a Hal�lb�l is Rem�nyt
Csiholna m�g elõ:
Csak egyre n�zte a napot
S a reggelt itta õ.

Nem is t�rdelte a kez�t,
Nem volt ijedt, se zord,
Csak itta a levegõt, miben
J� medicina forrt;
Nyilt sz�jjal itta napot,
�gy itta, mint a bort!

M�s szenvedõkkel j�rtam �n
Az udvar m�s k�rit,
El is feledt�k, m�rt vagyunk
Mi sok-sok bûn�s itt,
Csak õre� meredt szem�nk,
Mivelhogy felk�tik.

�s furcsa volt most n�zni, hogy
Ment f�rg�n, v�gan ott,
�s furcsa volt figyelni, hogy
B�multa a napot,
�s furcsa volt gondolni, hogy
Milyen sorsot kapott.

*

Mert sz�p a szil, a t�lgy, ha ny�l
Tavasszal cs�b�t�k:
De sz�rnyû f�k, miket a viper�k
R�gnak ki, a bit�k,
Gy�m�lcs�k mindig megterem,
Ha rajtuk hulla l�g!

F�nn-f�nn van a polc, �rette loholsz,
Magas c�l integet,
De �szt�k�l-e, mondd, a k�t�l
H�h�rzs�moly felett,
S egy hurkon �t b�mulni a t�g,
Els�pad� eget?

�s nagyszerû t�ncolni is
A l�nnyal, aki hû,
Ha n�ta h�v �s sz�l a s�p
�s r� a hegedû:
De mint tetem bok�zni fenn,
Az m�r nem nagyszerû!

Hideglelõsen lest�k õt,
Ki k�zt�nk bandukolt,
Mindig tûnõdt�nk, h�tha mi
Folytatjuk ezt a sort,
Mert, jaj, ki tudja, mit hoz a v�g,
Milyen v�r�s Pokolt.

Majd a halott nem j�rt tov�bb
A t�bbi rab k�z�tt
A Siralomh�z nyelte el,
mely gy�szba �lt�z�tt
S �n tudtam, nem l�tom soha
T�bb� a f�ld�n õt.

Egym�s mellett ment�nk mi el,
Viharba k�t haj�:
De jelt nem adtunk, nem riadt
Sz�junkon soha sz�;
Nem szent �j volt ez, cs�nya nap,
Besz�dre nem val�.

Voltunk mi a b�rt�nbe k�t
Akaszt�favir�g:
Az isten minket elhagyott
S kil�k�tt a vil�g:
A Bûn konok vasp�ntja fogott
Minket, k�t p�ri�t.

A Siralomh�z udvar�n
Nyirkos, kem�ny a kõ,
Az �g azon, ak�r az �n,
Itt j�r s�t�ra õ,
S hogy meg ne �lje �nmag�t
K�t õr nyom�ba jõ.

Egy�bk�nt õrei k�z�tt
B�natba senyved el;
Õrzik-lesik mindig, ha s�r
S Istenhez esdekel;
Õrzik õt, hogy rab-�let�t
Csalf�n ne csenje el.

Rendet tart az Igazgat�,
Fegyelmet, r�meset:
A Doktorunk szerint a Hal�l
Egy faktum, egy eset:
A Pap szent k�nyvet vitt neki
S hozz� be-belesett.

Naponta k�tszer sz�tt pip�t
�s egy pint s�rt ivott:
A lelke elsz�nt �s a f�lsz
Minden csel�n kifog;
Azt mondogatta, hogy �r�l,
hamar meghalni jobb.

Hogy m�rt besz�lt õ �gy, az õr
Sosem k�rdezte azt:
Mert aki fogl�r, porkol�b,
Ne hallja a panaszt,
Az ajkain legyen lakat,
Arc�t takarja maszk.

M�sk�p ell�gyul �s tal�n
Rem�nyt, vigaszt �g�r:
A Gyilkosok Vack�n pedig
Az Irgalom mit �r?
Miv�gre sz�lsz, le m�rt hajolsz
Egy ily testv�rsziv�r?

*

Ment�nk sut�n, egym�s ut�n
Cepelve az ig�t!
Sorsunk betelt: csak menetelt
Az �rd�gi brig�d:
Megannyi hõs, �lomcipõs,
Kopasz farsangi b�b.

T�pt�nk k�tr�nyos k�telet,
V�rzõ k�rm�nk hasadt:
A m�sik �llt, ajt�t sik�lt,
D�rzs�lt f�nyes vasat:
Sok rongyos ott padl�t mosott
S cs�rg�tt a csajka-csat.

Varrtunk zs�kot, t�rt�nk k�vet,
F�rtunk, z�rg�tt a cink:
Izzadva vad malom alatt
Bõgt�k zsolt�raink:
S sz�v�nkbe csak a Retteg�st
Hordoztuk cs�ndbe mink.

Napunk siv�r, mint a hin�r
Lep lomha �rs�kot;
Hogy v�r komor t�bolyda-sor,
Az is elf�s�tott,
De egyszer munk�b�l j�vet
R�nk egy s�r �s�tott.

�lõre v�rt a s�rga sz�j,
A szomjaz� r�g itt;
A f�ld hal�lt, v�rt kiab�lt,
F�l az aszfalt-�vig
S tudtuk, alig v�r hajnalig,
Egy t�rsunk felk�tik.

Ment�nk be �s K�ts�gbees�s
Hullt r�nk, a Bûn, a B�:
J�tt a hom�lyban a bak�,
Kez�be kis baty�,
Minden rab f�l �s sz�mozott,
S�t�t s�rj�ba b�.

*

Ez �jszak�n a folyos�n
R�m sz�llt, f�lebb-al�bb,
M�ly �s magas nesz kelt a vas-
V�rban suhant a l�b,
Sok halov�ny arc t�tov�n
B�multa ablak�t.

Õ �gy fek�dt �s �lmodott,
Mint r�ten szunnyad�,
Az õr�k n�zt�k, mint aludt
Ez a b�rt�n-lak�
S nem �rtett�k, hisz holnap õt
Kiv�gzi a bak�.

De nem aluszik, k�nnyekben uszik,
Virraszt ma itt a gaz,
S�r a csal�, al�val�,
B�r nem s�rt soha az,
Agy�ba m�s gy�trelme �s
�s nincs neki vigasz.

Jaj! megsiratni iszony�
M�s bûn�s �let�t!
Megvagdos a Bûn pallosa,
Vadul has�t bel�d,
Nem mocskol a v�r, de k�nnyed az�r
Mint forr� �lom �g.

B�lelt mamuszba jõ az õr,
Z�rt ajt�nkhoz csoszog.
Mit l�t bel�l - a v�re h�l -
A sok-sok �tkozott
Az �gre feln�z, t�rdepel,
Mind-mind im�dkozott.

Im�dkoztunk �rette mind,
Ki meghal oly hamar!
Az �j hal�los bakacsin,
Tit�ni ravatal:
S mint spongy�n a keserû bor,
Bûnb�natunk fanyar.

*

V�r�s kakas sz�l, sz�rke sz�l,
De az �j m�gse m�l:
Csak k�rbe m�n a g�rbe R�m,
Vackunkra r�lapul:
K�s�rtetek k�s�rtenek,
Vih�ncolnak vadul.

Eltûnnek õk, feltûnnek õk,
Mint k�dbe karav�n:
F�nn bolyganak a hold alatt
Gavotte l�gy dallam�n,
Mind lengve fut, de b�ja r�t,
�gy j�rja valah�ny.

Bandzs�tva n�z, majd k�zbe-k�z
Libeg a romokon:
�s sorba l�p, boszorka-n�p,
Tapossa kopog�n,
Rak figur�t, cifr�t-fur�t,
Mint sz�l a homokon!

Mint fababa �gy halad a
Tipegõ, sunyi had:
Cs�ng a f�l�nk, megr�m�l�nk
Cs�f �larcuk miatt
�s zeng a dal �s reng a dal
A holt is felriad.

"Ujj�, mi t�g, nagy a vil�g,
De a rab b�kly�ba hever!
Kock�zni j� uri passzi�,
No j�tssz, szerencse fel,
De aki a B�nt kergette k�nt,
Itt rothad �s sose nyer."

Nem babon�s lid�rcnyom�s
D�vaj tr�f�ja ring:
Mert van, mi nincs, ha a bilincs
Csikarja l�baink
S mind ami rossz, �l �s kinoz,
Krisztus seb�re, mind!

Cik�z-cic�z a s�ri v�z,
Illegnek n�melyek;
Az, mint szokott a rossz kokott,
Sunnyogva t�velyeg:
Mosolya l�gy s a sanda v�gy
Im�nkba �melyeg.

A reggeli sz�l jajgatott
S nem tûnt az �jszaka:
Nem szõtte m�g meg szõttes�t
Gig�szi guzsalya:
De jobb az �j, a Nap a kev�ly
Igaztev�s maga.

S�r� b�rt�nfalak k�z�tt
S�rt a sz�l s a fegyenc:
Ker�kagyon z�kkent nagyon
Lomh�n tov�bb a perc:
M�rt s�rsz te sz�l! mi a bûn�nk,
Hogy egyre keseregsz?

Majd a meszelt falon a r�cs
�rnyrajza �thaladt,
priccsemmel szembe reszketett,
Mint �nr�d s�patag
S tudtam, k�v�l v�rben fogant
A sz�rnyû virradat.

Hatkor s�p�rt�nk, h�tre m�r
Cell�nkra cs�nd borul.
De z�g a l�g, nagy sz�rny szel�t
�rezz�k zordonul,
Mert �lni jõ a r�m�tõ
Hal�l, a zordon �r.

Nem jõ bibor pal�stba se,
Holdsz�n lovon se l�p
L�c �s k�t�l sokkal f�l�r,
Akasztani el�g:
Orvul j�võ, cs�f H�rn�k õ,
Alattomos csel�d.

F�l�nk, mint v�ndor �jszaka
Az ingov�ny fel�n:
Nincs m�r ima, sz�junk sima
�s g�rcs�sen-kem�ny:
Meghalt mibenn�nk valami,
Most halt meg a Rem�ny.

Mert az Igazs�g megy tov�bb,
Nem h�tr�l semmikor:
Gy�ng�t meg�l, erõst is �l,
Kegyetlen �s bitor:
Apagyilkos õ, erõst is �l,
Vas-sarkkal r�tipor.

V�rtuk, hogy verje a nyolcat el
S tûz hullt nyelv�nkre most:
Mert hogyha ver, a Sors felel,
Sz�rnyû igazat oszt,
Deh�t a Sors vad hurka gyors,
Elcs�p j�t �s gonoszt.

Lest�k, mikor adj�k a jelt,
Meg�llt a b�s robot:
Mint kõhalom v�lgyoldalon
Minden�nk gubbaszkodott:
De bord�nkat �gy verte sz�v�nk,
Mint õr�lt a dobot!

Az �ra kong s e sz�ra zsong
A l�gben a zsivaj,
�s f�lh�r�g a b�rt�n�k
M�ly�n egy s�ri jaj,
Minthogyha r�mes rejtek�n
A b�lpoklos rivall.

�s mint ki sz�rnyû dolgokat
�lom t�kr�be �t:
L�ttunk faggy�s kenderk�t�lt,
Hurkos, fekete f�t
S hallottuk a h�rgõ, cs�nya,
Elnyekkenõ im�t.

�s hogy mi volt, mi ily sikolt
Sz�j�ra k�nyszer�t,
S izzadt fej�n a k�nt, csak �n
�reztem sz�vemig:
Mert aki sok-sok �letet �l,
Sok-sok hal�lt hal itt.

Nincsen rab istentisztelet
Bit�s folt� napon,
Mert akkor a k�pl�n szive neh�z,
Vagy arca fak� nagyon,
S jaj volna l�tni mord szem�t
S ami benne �rva vagyon.

Benn v�rtuk h�t a b�s delet,
M�g v�gre az �ra kong
�s kulcscsom� cs�rg arrafel�,
Hol cell�k n�pe borong,
S k�l�n, szûk pokl�b�l ki-ki
A vasl�pcsõre szorong.

De k�nn, az �des levegõn,
Nem a r�gi s�ta j�rt,
L�ttuk: sok arcot k�n meszel,
M�st meg z�ld sz�nbe m�rt,
S nem l�ttam �n m�g ennyi szemet,
Napf�nyre ily sov�rt.

Nem l�ttam n�pet ily moh�n
Cs�ggni a kis darab
K�ks�gen messzi, messzi f�nn,
Mit �gnek h� a rab,
S min k�nnyû felhõket tova
Szabad sz�l v�g lehe kap.

De sok k�z�l�nk cs�ggeteg
Lankasztott b�s fejet,
Tudv�n: õt illetn� a hal�l
Ama m�sik helyett,
Hisz az csak �lõt �lt, de õ
F�ld�lt egy s�rhelyet.

Mert az, ki m�r m�sodszor �l,
Egy s�rt is �jra d�l,
A foltos leplû r�gi holt
Kik�l s �j v�re h�ll,
Sûrû, k�v�r cs�ppel a v�r
Hull egyre s hasztalanul!...

*

Hordv�n cs�f, majmos, clown-ruh�t,
Min horgos ny�lsor a rajz,
Cs�ndben keringt�nk, m�g a csusz�s
Aszfalton j�rt a hajsz,
Cs�ndben keringt�nk, lomha csapat,
Kit sz�ra semmi sem ajz.

Cs�ndben keringt�nk az �res
Agyunkon �t a M�lt,
Az eml�kek set�t szele
Vadul s�v�tve d�lt,
S elõtt�nk Borzalom loholt,
S nyomukba Iszony lap�lt.

*

S l�pdelt k�zt�nk sok õr le-f�l,
B�s ny�j k�zt hetyke csapat,
D�szben voltak, mit hordani
Csak �nnepnap szabad,
De hol j�rtak ma: mondta a m�sz,
Mely csizm�jukra tapadt ...

Mert hol t�g torkot t�rt a verem,
Nem volt ott s�ri halom,
Csak �sszeh�nyt s�r meg homok
Bel�l a ronda falon,
Meg izz� m�szbõl gy�sztakar�,
Halottat fedni val�n.

Mert ily r�t szemfedõ lepi
A holt boldogtalant,
Kit, cs�fra meztelent bor�t
Rabudvar m�lye alant:
Bok�it b�kly� s tagjait
Mardossa tûz-�ny� hant.

Csontj�t s hus�t a l�ngfog� m�sz
Harapva k�r�l veszi, �s oml� csontot �jszaka r�g,
S l�gy h�st napk�zbe sz�, -
S hol a h�sba kap, hol a csontba csap,
De a sz�vet egyre eszi.

*

Itt h�rom hossz� �vig a p�r
Nem vet �s nem arat,
Itt h�rom hossz� �ven �t
Meddõ ugar marad,
S holt k�z�ny�re m�la �g
K�ld b�m�sz sugarat.

Mert mondj�k, gyilkos sz�v por�n
Csak m�rges dudva nyit,
De nem! nem oly rideg a r�g,
Mint v�li paraszti hit
S szûzibb feh�r s �gõbb piros
Volna r�zsa itt.

S t�n sz�ve nyitna h�kehelyt
S b�s b�bort ajkai,
Mert �gi jel t�rhatja fel:
Az �r ohajja mi?
Hisz egykor a tar bot a p�pa elõtt
Bimb�zva hajtja ki...

De hajh, nem nõ b�rt�n leg�n
V�r- s t�j-szin r�zsa, friss,
Utunkon rossz salak recseg,
Meg t�rt cser�p s kavics:
Nem juthat balzsamul vir�g
A durva rabnak is ...

Nem hull bor- �s t�j-szin szirom
Halkan, vigasztal�n,
Hirdetni, s�r s homok f�l�tt,
Bel�l a ronda falon,
Hogy �rt�nk is kereszthal�lt
Halt hajdan az Irgalom ...

De b�r szeg�ny halott k�r�l
R�t rabfal komorul
�s fel se j�rhat �jszaka,
Mert r� bilincs szorul,
�s fel se s�rhat, mert f�l�
�ldatlan r�g borul, -

M�gis: re� m�r b�ke v�r,
Pihen az �rva rab,
Agy�t nem õrli õr�let
S r� �j nap k�nja se csap,
A f�nytelen m�lys�gbe lenn
Nem b�ntja hold, se nap ...

*

F�lh�zt�k, mint egy besti�t
S a rekviem jele
Nem kondult �rte k�rdezõn:
�dv�t szeg�ny lel-e?
Egy-kettõ, sebten �gy vet�k
A rossz g�d�rbe le.

Let�pt�k v�szon rongyait,
Hadd lepje l�gy s szem�t,
R�h�gt�k rõt, puffadt nyak�t
S d�lledt, meredt szem�t,
S sz�rtak veszett szitkot s meszet
Bef�dni tetem�t.

A k�pl�n le se t�rdepelt
Az �tkos s�r felett,
Keresztet sem tûztek re�,
Szent, krisztusi jelet,
B�r Krisztus egykor n�ki is
Szabad�t�ja lett.

De mindegy az, - Sors szabta �gy,
Bez�rult a g�d�r,
S idegen sz�vek �nt�zik,
Sok t�rt, b�s k�nnyv�d�r:
Rabok siratj�k, vert sereg,
Kiket �gy is gy�sz gy�t�r ...

�n nem tudom, hogy j�-e, rossz
A T�rv�ny idelenn;
Csak azt tudom, b�rt�nfalak
Z�rnak be ridegen;
S hogy minden nap egy hossz� �v,
Hossz� �s idegen.

�s azt tudom, hogy iszony�,
Mit az ember kir�,
Mi�ta v�rt ontott K�in,
A legelsõ b�r�,
A pelyva rossz rost�n marad
S kihull a mag, mi j�.

Azt is tudom - �s vajha �gy
Tudn� mindenki itt -
A b�rt�nt csak gyal�zaton,
R�ccsal �p�thetik,
Hogy Krisztus meg se l�ssa ott
Tiport testv�reit.

A r�cs itt m�la holdsug�rt,
Ny�jas verõt rekeszt:
De j�l teszik, Pokol ez itt,
R�csot re�, reteszt,
Isten Fia, Ember Fia
Sohase l�ssa ezt!

*

A Bûn teny�sz, mint gyom, pen�sz
B�rt�n-k�vek k�z�l:
Minden, mi az Emberbe j�,
Hervad meg�szk�s�l:
Str�zs�nk a halv�ny K�n s a Jaj
Rossz fekhely�nkh�z �l.

�heztetnek kisgyermeket,
Ki s�r �s egyre f�l:
Az egy�gyût bot, seprû �t,
A gy�nge, az agg a c�l,
Sok bamba lesz, vagy senyvedez,
Elz�llik s nem besz�l.

S�t�t �rny�ksz�k az od�nk,
Nincsen cs�m�rletesb,
Hal�l maga b�d�s szaga,
Mikor lesz�ll az est,
Csup�n a K�j �l, mint fek�ly,
M�sk�p halott a test.

S�s a viz�nk, amit iszunk,
�melygõ, r�t iszap,
Gipszes, fanyar, szûk a keny�r,
Amit a p�k kiszab,
T�g szemmel j�r az �lom itt
S az �r�t n�zi csak.

*

De b�r z�ld Szomj �s v�zna �h
K�gy�i k�r�l�nk,
�ln�nk komisz kosztunkon is,
De jaj, a kõ, mi k�nt
Nappal csak terh�nk, robotunk,
Az �jjel: a sz�v�nk.

Sz�v�nkben �j van s vaksi f�ny
Cell�nk m�ly�n, alant,
Poklunkba t�pj�k k�tel�nk,
G�p kattog�sa zajg,
�s benn a cs�nd irt�ztat�bb,
Mint k�nn a r�zharang.

J� sz� nem is der�ti f�l
Soha a rabokat:
Mely ajt�nkon ben�z, a szem,
Zord, mint a k�rhozat:
Felejtenek, elejtenek,
Test�nk, lelk�nk rohad.

Az �let rozsd�s l�ncait
�gy nyõj�k, �r�kig:
Ez s�r, az meg k�romkodik,
�s ez k�z�ny�s itt:
De az isten T�rv�nye j�,
Minden sz�v megt�rik.

*

�s minden sz�v, mi megt�rik,
S�rban, vagy b�rt�n�n,
T�rt, illatos szelence lesz,
J�zusnak is �r�m
N�rdus az l�pr�s h�zban is,
�r�ktõl-�r�k�n.

�, kinek sz�ve megt�rik,
B�k�t nyer �rte t�l!
Bûn�s mik�nt kap �gi f�nyt,
M�sk�p hogy szabadul?
Hiszen csup�n t�rt sz�vbe sz�ll,
T�rt sz�ven �t az �r.

*

S õ, a p�ffedt, meredt szemû
Igaz hittel teli,
R� v�r, aki a Bal Latort
Az �gbe emeli;
Az �rnak �des t�rt sz�v�nk
S a b�nat k�nnyei.

E rabnak a v�res Bir�
Adott h�rom hetet,
Bomlott sz�v�t gy�gy�tani,
Mely b�t�l volt beteg,
Lemosni v�rmocskolt kez�t,
Mely karddal v�tkezett.

�s v�res k�nnyel mosta kez�t,
V�tkes kez�t a j�:
Mert csak k�nny tud gy�gy�tani,
V�r v�rrel moshat�:
S b�bor nyom�n most halov�ny
Kereszt van, mint a h�.

Readingbe m�r tûzingbe v�r
Egy �rva szenvedõ,
A porba hullt a nyomorult
�s rajt l�ng-szemfedõ,
Izz�-t�zes p�ly�ba v�r
Bitangul, szennyben õ.

S m�g Krisztus fel nem k�lti õt,
Csak fekszik cs�ndbe lent:
Ne s�hajts �rte h�t, ne onts
K�nnyet se, esztelent:
Meg�lte azt, kit szeretett
�s most ut�na ment.

De mind meg�lj�k kedves�nk,
B�rhogy csûrd �s csavard,
Egyik vill�ml� szemmel �l,
M�s l�gyan ny�jtva kart,
A gy�va fegyvere a cs�k,
A b�tor� a kard!

Kosztol�nyi Dezsõ