Oscar Wilde (1854-1900)

Oscar Fingal O'Flahertie Wills Wilde (Dublin, 1854.10.16 – Párizs, 1900.11.30 ) ír költő, író, drámaíró.

Előkelő, művelt családba született Dublinban. Először a dublini Trinity College-ban, majd az oxfordi Magdalen College-ban végezte egyetemi tanulmányait. Már itt feltűnést keltett ruháival és a vallások iránti tiszteletlenségével. 1878-ban diplomát szerzett és Londonba költözött. Életmódjának és szellemességének köszönhetően gyorsan betört a művészi életbe. Az 1880-as évek első felében Angliában, az Egyesült Államokban és Kanadában tartott előadásokat. Ekkor írta hullámzó színvonalú Költeményeit (1881), valamint a Vera (1880) és A páduai hercegnő (The Duchess of Padua, 1883) c. drámákat, amelyek még elég gyengék. 1884-ban vette el Constance Lloyd-ot. 1888-ban jelent meg a Boldog Herceg és más mesék, amit a két fiának írt. Ezt követte 1890-ben egyetlen regénye, a Dorian Gray arcképe.

1892 és 1895 között Wilde a színház világában is sikereket ért el a sziporkázó párbeszédekkel megtűzdelt szarkasztikus komédiáival. Ekkor születik a Lady Windermere legyezője (Lady Windermere's Fan, 1892), A jelentéktelen asszony (A Woman of No Importance, 1893), az Ideális férj (An Ideal Husband, 1895) és a Bunbury (Bunbury: The Importance of Being Earnest, 1895). Salomé (1893) c. drámája Richard Strauss operájának librettójául szolgált.

Feleségétől 1893-ban elvált, és a pár évvel korábban megismert Lord Alfred Douglas-szel folytatott szerelmi viszonyt. Homoszexuális kapcsolata miatt börtönbe került. Itt írta A readingi fegyház balladája c. költeményt és a De profundist. Megroggyant egészséggel szabadult 1897-ben. 1900-ban Párizsban halt meg agyhártyagyulladásban.

1900. november 30.
Meghal Oscar Wilde

Párizsban meghal Oscar Wilde ír köldõt és író. A dublini Trinity College-ban és az oxfordi Magdalen College-ban tanult, megszerezte a baccalaurátust, s Oxfordban Ravenna címû költeményével elnyerte a Newdigate-díjat. Pályáját döntõen befolyásolták itáliai és görögországi utazásai, valamint oxfordi tanárai, J. Ruskin és W. Pater. Az õ esztétikai elveik révén lett az angol prerafaelita és a francia szimbolista költõk követõje, a századvég angol l'art pour l'art irányzatának vezéralakja. Már ekkor mindenben a másságot, a gondolkodás-, viselkedés- és öltözködésbeli különbségeket kereste. Londonban gyorsan az elõkelõ társaságok kedvence lett. 1879-ben jelent meg elsõ verseskötete, Poems címmel. Szellemes elõadásaival, melyeket a szépség, a dekadens életélvezet filozófiáját hirdette, nagy sikert aratott az USA-ban és Kanadában. Az 1880-as években jelentek meg drámái: Vera, a nihilista lány és A páduai hercegnõ. 1884-ben megnõsült, két fia született. 1891-ben ismerkedett meg a fiatal lord Alfred Douglassal, aki maga is író volt. Esztétikai nézeteik egybeestek, s barátságuk akkor szokatlan kapcsolattá fejlõdött. Douglas apja, Queensberry márki szodomitasággal vádolta Wilde-ot, amire õ rágalmazási pert indított. A bíróság végül formailag rágalmazásért, valójában az ifjú lorddal folytatott homoszexuális kapcsolat miatt kétévi börtönre ítélte. Ennek következtében mind anyagilag, mind társadalmilag tönkrement. 1897-es szabadulása után Franciaországban telepedett le, s Párizsban halt meg nagy szegénységben. Kiemelkedõ alkotása a Readingi Fegyház balladája, mely a szenvedõ ember érzéseit, s az angol börtönviszonyokat írja le, s amely megnyerte számára az európai olvasók rokonszenvét. Jelentõsek elbeszéléskötetei, A canterwille-i kísértet, a Lord Arthur Saville bûne, A boldog herceg. Wilde szerette magát aforizmákban kifejezni. "A bûn lényeges eleme a haladásnak"- állította, s ebben rokona lett Baudelaire-nek, Poe-nak, Verlaine-nek. Ennek az elvnek legtisztább kifejezése a Dorian Gray arcképe címû regény, amely egy nagyvilági ifjú életét beszéli el az élet tetõpontjától a teljes elzüllésig. Híres darabja A lady Windermere legyezõje, amelyben az arisztokrácia és a nagypolgárság hibáit, öncsaló világát veszi célba. Franciául írta a Salomét, a darabot Angliában betiltották, de Európában nagy sikere volt, Richard Strauss operát is írt belõle. További darabjai: A jelentéktelen asszony, Az eszményi férj, s a Bunbury visszatértek a vígjáték-mûfajhoz. Wilde nyelvi bravúrjai mellett a jellem- és helyzetkomikumokat remekül kiaknázó, a színpadi hatásokhoz nagyon értõ szerzõ.

(Forrás:Wikipédia)